Szent Erzsébet templom
A 24. sz. főúton mellett, az autóbusz pályaudvartól alig 100 m-re, a hajdani egri és benei út találkozásánál áll. A templom középkori eredetű, egykor temető vette körül. A 16. században elhagyatottan állt, később a 17. század első harmadától a ferencesek a szlovák ajkúaknak tartottak itt misét. A következő évszázadban barokk stílusban átépítették. 1945-ben a templom bombatalálatot kapott, boltozata beszakadt.
A múzeumtól alig 100 m-rel feljebb, a vasútállomás irányában találjuk a Mátravasút végállomását. Az erdei vasút az Egererdő Rt. üzemeként működik. Két vonalon szállítja az utasokat, összesen 18 km-es szakaszon, Gyöngyös-Lajosháza, illetve Gyöngyös-Mátrafüred között. A Gyöngyös-Mátrafüred vonal a borszőlőkkel beültetett kertek mellett halad. A Farkasmály-Borpincék megállóhely után (innen 250 m-es séta a szépen rendbe hozott pincesor) a Sár-hegy oldalában hétvégi házak és a Pipishegyi Sportrepülőtér alatt a kedvelt üdülőhely, Mátrafüred központja a vasút végállomása. A 22 perces út során gyönyörű a kilátás a város és a Mátra bércei irányába.
A másik fővonal, a Gyöngyös-Lajosháza útvonal Gyöngyössolymos irányába indul. A patak folyását követve izgalmas vonalvezetéssel kanyarog át a falun. A patakot egy ritka megoldású, ferde, 33 m hosszú hídon íveli át, majd a falu után a Kis-hegy andezit szikláiban gyönyörködhetünk. Az egykori fűtőházat elhagyva ismét a patak mellett kanyarogva a Cserkő megállónál éri el az erdőt. A végállomás Lajosháza barátságos tisztásán található.
A Szent Bertalan út 3. sz. alatt találjuk a Felsővárosi plébániahivatalt, az egykori Almásy házat, vagy más néven a Szent Korona Házat. A kincstár épülete a Szent Bertalan templom mögötti utcán található.
A házat Almásy Pál építtette 1784-ben a korábbi épület felhasználásával, Rábl Károly tervei alapján. Jelentősége a napóleoni háború idején nőtt meg, akkoriban több ízben is itt őrizték a magyar koronát 1806-1809 között. Ezért ez a ház mai neve. 1932-ben került egyházi tulajdonba, 1945 óta plébánia.
Emeletének nagytermében kincstárat alakítottak ki. A nagyterem mennyezetét Márton Lajos freskója díszíti. Az egyedülálló — az esztergomi után hazánk második legjelentősebb — egyházi gyűjteményben filigrán kelyhek, gótikus és barokk monstranciák, miseruhák, könyvek láthatók. A gyűjtemény világviszonylatban is egyedülálló voltát az adja, hogy a bőrtűs, filigrán kelyhekből mindössze 14 darab van a világon, ebből 8 itt látható. Egy-egy kehely díszítéséhez több száz piciny fémgolyót használtak fel. Az emeleti folyosón fényképkiállítás látható az 1917-es tűzvészről.
A városközpont legkiemelkedőbb épülete a Szent Bertalan templom. Első írásos emléke 1301-ből származik, valószínű azonban, hogy már korábban is létezett. A többszöri átépítések nyomán ma a templom kívül-belül barokk formát mutat. Csák Máté 1320-ban a templomot felgyújtotta, 1350 körül Szécsényi Tamás átépítette a templomot. Ennek az építkezésnek az emlékét őrzi Szécsényi Tamás és első feleségének címertáblája, amely a hajó déli falán, kívül látható. A templomot a 15. század utolsó negyedében földesurai késő gótikus csarnoktemplommá építették át. Hazánk egyik legnagyobb méretű városi temploma, különleges alaprajzzal, ún. tengelypilléres megoldással. A török időkben a templom többször leégett. 1741-ben megrepedt a szentély boltozata: az életveszélyessé vált gótikus szerkezetet lebontották és a templomot 1746-56 között barokk stílusban újjáépítették. 1772-73-ban készült el az északi, 1815-ben a déli torony. Az 1992-es restaurálásakor a tengelypillér két oldalán két-két nagyméretű gótikus ablak került elő. A hajó közepén, délen kisméretű gótikus harangtorony volt, ennek alapfalai ma is láthatók. Az északi oldalon a szabócéh által építtetett gótikus Szt. Anna kápolna alapfalait és gótikus bélyeges téglákkal burkolt belső részét találta meg a kutatás.
A templommal szemközt, új helyre került a város életében jelentős szerepet játszó Károly Róbert szobra. Kő Pál szobrász alkotása 1984-ben, a várossá válás 650. évfordulójára készült. A 2000 nyarán megújult Fő tér sarkait három, a város címermotívumait — farkas, félhold, csillag — ábrázoló szökőkutas szobor zárja, a negyedik szökőkút a Gyöngyös és térségében meghatározó szőlő- és borkultúrát szimbolizáló szőlőfürt. A Fő tér a felújítást követően az autós forgalom elől lezárt terület lett, a szép, új kandeláberekkel, padokkal, díszburkolattal különösen a nyár esti rendezvények idején kelt kellemes benyomást.A Fő téren a Városháza épületével szemközt a Tourinform irodában hasznos segítséget, tanácsot kaphatunk mátrai időtöltésünkhöz. Érdemes betérni, hiszen időszakos kiállításoknak is otthont ad a Tourinform Galéria, melyek között gyakran a Mátrához, az itt élő emberekhez kötődő tárlatok láthatók.
A Fő tér képzeletbeli meghosszabbításában találjuk a Huszár szobrot, Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotását, 1932-ben készült el.
Rövid kitérőt tehetünk a Fő tér szomszédságába. A Városháza épülete melletti Vármegye utcán elindulunk, s percek alatt a Vármegyeház térre jutunk. A Gyöngyös-patak innenső oldalán áll az egykori zsinagóga épülete.
A városban már a középkorban éltek zsidók, a 19. század közepén a gyöngyösi volt Heves megye legnagyobb hitközsége. A zsinagóga építésére 1818-ban kaptak engedélyt. Az épület két év alatt készült el Rábl Károly tervei alapján. Ez 1917-ben leégett, majd újjépítették. Mellette emelték 1930-ban az új, ún. „nagy zsinagógát” Baumhorn Lipót és Somogyi György tervei alapján. A szamárhátíves ajtó- és ablaknyílások, a sok kis kupola érdekessé teszi az épületet. A II. világ-háború alatt komoly károkat szenvedett. Jelenleg nem hitéleti célokat szolgál.
A Gyöngyös-patak hídján átkelve találjuk az egykori megyei katonai kvártélyház, vagy más néven vármegyeház emeletes, zárt udvarú épületegyüttesét. A török hódoltság után merült fel annak az igénye, hogy a katonák elszállásolására megfelelő épület legyen. 1763-ban Grassalkovich Antal a gyöngyösi kvártélyház számára adott telket a megyének. Néhány évvel később megindult az építkezés. A dualizmus korában is huszárezredek állomásoztak az épületben. Az egykori huszárlaktanya 1929-ben nyerte el végleges formáját, ekkor vette meg az épületet a Földművelési Minisztérium állami méntelep számára.
A Barátok terén találjuk a Ferences plébániatemplomot és kolostort. A ferences ház alapítása az 1370 körüli évekre tehető, alapítója valószínűleg Szécsényi Frank és Simon. A templom legkorábbi részei — a torony és a szentély — a 14. századból valók. A törökök 1526-ban a kolostort és a templomot is kifosztották, a ferencesek azonban öt év alatt helyreállították. Érdekesség, hogy az 1500-as évek végén a török hódoltsági területeken csupán két kolostora maradt meg a ferenceseknek, az egyik Gyöngyösön, a másik Szegeden. A törökök utáni újjáépítés első szakasza 1717-27 között zajlott. A Gyöngyöst pusztító tűzvészek a templomot és a kolostort sem kímélték, ám a helyreállítás minden alkalommal gyorsan megindult.
A templom belsejében a főoltárt érdemes kiemelni. Az oltárkép Kranowetter Gábor alkotása az 1760-as évekből. Mellette kétoldalt Hebenstreith József faszobrai állnak. A szentély zárókövén az első építtető, a Báthory család címere látható. A templom kriptájában nyugszik a legendás hírű Vak Bottyán János generális. 1907-ben Thaly Kálmán ekkor adta át azt a vörös márványtáblát, amelyet Bottyán Jánosra emlékezve, kriptája felett a szentély belső déli falán szenteltek fel.
A gyöngyösi Ferences könyvtár hazánk egyetlen középkori kolostor-könyvtár műemléke. A magyar könyvalkotás, a kódexírás és másolás első műhelye volt, így szerepe a hazai művelődéstörténetben páratlan. 1475-ből származó oklevél szerint már éltek ferencesek Gyöngyösön, valószínű, hogy a könyvtár alapítása is erre az időszakra tehető. A könyvtár állománya kezdetben csak néhány, az egyházi élettel, a szertartásokkal kapcsolatos könyv, missale, brevárium lehetett. A kolostor könyvtárában 16 ezer kötet található, közülük 170 ősnyomtatvány. 1998-ban került elő egy befalazott rejtekhelyről a magyarországi legrégebbi nyomtatott könyvritkaság.
1969-ben a kuruc generális temetésének 260. évfordulóján a Ferences templom melletti téren avatták fel Mihály Árpád fiatal szobrászművész bronz Vak Bottyán lovasszobrát. A ferences kolostor közelében áll a Szentlélek kápolna. A kisméretű gótikus kápolna már a 15. században állt. Egy utcával feljebb, az Arany János utcában találjuk a Református templomot. A reformátusok Gyöngyösön 1782-ben kapták meg a templomépítési engedélyt Rábl Károly tervére. 1792-ben kezdték építeni, a puritán épület 1844-ben nyerte tornyos, klasszicista homlokzatát.
Városnézés
A kéklő Mátra erdő borította lejtői és az Alföld északi pereme – a hegyvidék és a síkság – találkozásánál, vonzó természeti környezetben épült Gyöngyös, Heves megye második legnagyobb városa, a “Mátra Kapuja”.
A Budapesttől észak-keletre, közel 80 km-re fekvő város a Mátra-vidék kulturális, gazdasági és idegenforgalmi központja.
A település nevét Gungus-ként először 1261-ben említik, majd az Anjou Károly Róbert király 1334-ben Gyöngyöst mezővárosi rangra emelte és kiváltságokkal látta el.
A szőlőművelés és a bortermelés, a városon áthaladó kereskedelmi utak és az állandó piac miatt a város gyors fejlődésnek indult, amit segített a XIV. században a városba települt ferences rend is.
1546-tól 1687-ig Gyöngyös török uralom alá került, de mint szultáni magántulajdon védettebb, ezért a szőlőművelés, bortermelés és a kereskedelem, különösen a borkereskedelem virágozhatott tovább.
A XVII. század elején megjelentek az iparos céhek. A város a Rákóczi-szabadságharc során 1703-1705 között fontos szerepet játszott, de ez nem törte meg a török kiűzése után megindult városiasodást. Ekkor már a barokk stílusban épült épületek határozták meg a városképet.
Gyöngyöst és környékét súlyosan érintette az 1880-as évek végén a szőlőket kipusztító filoxéra, ami tönkretette a várost éltető szőlőművelést és borkereskedelmet. Ennek ellenére a századfordulón megkezdődött a város közművesítése, új utak épültek, megkezdődött a fásítás alakult, szépült a város.
1917. május 21-én, a kórház mosodájából kipattant szikra lángba borította a várost. Hatalmas, tomboló tűzvész támadt, ami a város nagyobb részét romba döntötte, elpusztítva 549 házat, 1400 melléképületet. A katasztrófában 11 ember vesztette életét, és több mint 8000 maradt hajléktalan. Az oltást hátráltatta a vízhiány, így a tűzoltóvizet vasúti tartálykocsikon szállították, de erre a célra felhasználták a városban található borkészleteket is!
A tűzvész után két nappal IV. Károly király és hitvese látogatta meg a várost. A király törvényben rendelkezett az újjáépítésről, amit nagyértékű adománnyal is támogatott. Gyöngyös újjáépítéséhez országos gyűjtés indult, ami az I. világháború után Warga László építészprofesszor tervei alapján kezdődött és ezt követően kapta a város mai vonzó arculatát.
1945 után Gyöngyös a belvároson kívül terjeszkedett, ott épültek az új lakótelepek, így a viszonylag kis területű belváros megőrizte báját, hangulatát.
A város központja a téglalap alakú Fő tér. Mai formáját a 2000. évi újjáépítés, illetve az 1917-es tűzvész után kapta. A volt Piac téren állt a régi városháza, és a város földesurainak, gazdag polgárainak középkori eredetű házai, amelyek mai épített formájukban sajátos, Magyarországon máshol nem látható egységes, nyugodt városképet adnak.
A Fő tér 10. az egykori Grassalkovich-ház kétszintes barokk épülete ma a Városi Könyvtárnak ad otthont. Itt van a Tourinform – Galéria és Hermann Lipót festményeinek állandó kiállítása is.
Fő tér 13. a mai Városháza, egyemeletes, késő eklektikus épülete, barokk alapokon erősen átalakítva. Homlokzatán a város címere, melynek fő motívumai –az aranyszínű napkorong, az emberarcú holdsarló és a farkas – díszítik a 2000-ben készített és a tér négy sarkán csobogó szökőkutakat. A tér DK-i sarkán álló negyedik szökőkút motívuma a szőlő.
A Fő tér 11. ún. Orczy-ház klasszicista homlokzata mögött XV. századi gótikus épületrészek rejlenek.
A tér D-i részén az újjáépítés során feltárt kút új kőkáváin Gyöngyös testvérvárosainak – a dániai Ringsted, az ausztriai Zeltweg, a romániai Kézdivásárhely és a finnországi Pieksämäkki kőbe vésett címerei láthatók.
A tértől délre egy kis parkban áll a 6-os (Würtenberg) huszárok emlékműve, a kardját vizsgáló “Huszár-szobor”, Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrát 1932-ben emelte a város.
A Fő tértől nyugatra induló Vármegyeház utca a Gyöngyös-patak túlsó oldalán emelkedő emeletes, barokk, egykori huszárlaktanyához az ún. Vármegyeházhoz vezet. A XVIII. század közepén épült kétszintes épület végleges formáját 1929-ben nyerte el.
Erkélyes főbejárata fölött Heves megye régi címere látható.
A Vármegyeházzal szemben, a Gyöngyös patak keleti oldalán áll az 1816-1820 között épült klasszicista zsinagóga, melynek építésze a helyi születésű Rábl Károly volt.
A mellette lévő nagyméretű új, kupolás zsinagógát 1930-ban építették, tervezője Baumhorn Lipót volt.
A Fő tér északi részén négy út kereszteződésében áll az impozáns kéttornyú, jelenlegi formájában barokk Szent Bertalan Plébániatemplom a “Nagytemplom”. Helyén a XIII. század második felében egy jóval kisebb templom állt, amit először 1350 körül, majd a XV. század végén a korabeli Magyarország egyik legnagyobb gótikus csarnoktemplomává építettek át.
Ma is látható az apszis két oldalán lévő, két-két nagyméretű gótikus ikerablak.
A gótikus templomot 1746 és 1756 között barokk stílusban átépítették.
A tornyokat valamivel később, az északit 1772 és 1773 között, illetve a délit 1815-ben építették.
Az 1917-es tűzvészben a templom súlyosan megsérült, ezután kapták a tornyok a mai egyszerűbb formájukat.
A templombelső egységes barokk berendezése a XVII-XVIII. században készült.
A templom különleges ritkasága a szentély déli oldalán álló gótikus, bronz, keresztelő medence a XV. századból.
A főhajó külső, déli oldalán kis fülkében Széchenyi Tamás és felesége egyesített címerét láthatjuk 1335-ből.
A déli oldalkapunál egyszerű emlékharang áll az 1917-es tűzvész emlékére.
A Szent Bertalan-templom nyugati főbejáratával szemben a 2000-ben kialakított kerek, kövezett tér szélén, alacsony oszlopon áll Károly Róbert király egész alakos szobra, ami őt fején utazókoronával és liliomos jogarral ábrázolja. Az oszlop fejezetén a város régi címere, mely alatt a városi jogokat biztosító oklevél kezdő sorai láthatók. A szobrot, mely Kő Pál alkotása – 1984-ben, a várossá nyilvánítás 650. évfordulójára állítatta a város.
A Gyöngyös-patak hídjánál áll az 1736-ban épült Nepumuki Szent János-kápolna. Finom művű kovácsoltvas kapuja mögött az oltáron színezett barokk szobor áll.
A kápolnától nyugatra a Vachott Sándor utca egyik lakóháza udvarán áll az utcáról nem látható, 1806-1809 között épült, ma már nem használatos görögkeleti templom.
A közeli Eötvös téren emelkedik a város egyik legrégibb temploma, a Szent Orbán-templom. Az eredetileg gótikus kápolnát 1650 körül kelet felé bővítették, majd 1759-1766 között barokk stílusban átépítették, ekkor épült két keleti tornya is. Szép barokk berendezése 1762-1768 között készült.
A templomtól nyugatra a Vachott utca folytatásában, az úttól északra a dombtetőn áll a ma már romos 1721-1863 között többször átépített barokk Kálvária. A Kálvária mellől szép kilátás nyílik a városra és a nyugati Mátra alatt húzódó hatalmas szőlőkre.
A Szent Bertalan-templomtól keletre, a gótikus apszis mögött a Kossuth Lajos utca tengelyében áll a volt Jezsuita, majd Ferences Gimnázium – a mai Zeneiskola – egyetemleges barokk épülete. Az 1752-ben épült, de később többször átalakított keleti homlokzatának szoborfülkéiben balra Szt. Ignác, jobbra Szt. Ferenc barokk faszobrai állnak (az eredetiek a Mátra Múzeumban láthatók).
A homlokzat előtti Mária-szobor ugyancsak a XVIII. századból.
A Mária-szobortól délre a Szent Bertalan utca 3. számú ház a Felsővárosi Rk. Plébániahivatal, az egykori Almássy-ház, vagy közismert nevén a Szent Korona-ház. Az 1784-ben épült barokk épület első emeletén 1806 és 1809 között három alkalommal őrizték a magyar koronát.
Erre emlékeztet az emeleti nagyterem, a mai Kincstár mennyezetének szép freskója is. A Szent Bertalan-templom Kincstára gazdagságát tekintve Magyarország harmadik legjelentősebb egyházi kincstára, ahol miseruhákat, könyveket, szobrokat és többek között 43 darab ötvös műtárgyat, ebből 12 darab középkori kelyhet és monstranciát őriznek.
A Kossuth Lajos utca és Kohári út sarkán áll a középkori alapokon 1775-1779 között épült Szent Erzsébet-templom. Egyszerű barokk homlokzata mögött, a szentély alatt kripta van, amit a helyreállítás során tártak fel.
A templomtól délre épült, egykori ispotály alsó szintjét 1761-ben építették, utcai homlokzatán egy fülkében kedves, barokk Szent Erzsébet-szobor látható.
A hajdani Orczy-kastély, a mai Mátra Múzeum (Kossuth Lajos út 40.) a XVIII. században épült barokk kastély átépítésével mai harmonikus klasszicista homlokzatát 1826 tájt Zofahl Lőrinc tervei alapján kapta. A szabadon álló, négyszög alaprajzú egyetemleges kastélyt angolpark övezte.
A park kovácsoltvas kerítésében két-két, faragott oroszlánokkal díszített kapu nyílik. Két végén emeletes gloriettek mögött, a parkban alacsony lábazaton Ferenczy István 1840 körül készített fekvő oroszlán szobra látható.
A Mátra Múzeum gazdag helytörténeti, vadászati, és a Mátrát bemutató természettudományi kiállítása egész évben látogatható.
A gyöngyösi belváros délkeleti részén, a Barátok terén áll a Ferences plébániatemplom és kolostor impozáns épületegyüttese. A rendházat és templomot a XIV. század második felében kezdték építeni. Írott források szerint a középkori gótikus együttes 1494-re készült el, amit a török hadak 1526-ban feldúltak, de a ferencesek 1531-ben ismét újjá építettek. A XVIII. században a templomot barokk stílusban átépítették, de megtartották annak egyhajós, gótikus jellegét. Szentélyének látványos, késő gótikus boltozata ma is látható. A szentély belső déli falán helyezték el Vak Bottyán János kuruc generális nagyméretű, vörös márvány emléktábláját. A templom régi tornya a XIV. századból, homlokzati barokk tornya 1746-ból való. A templom az 1917-es tűzvészben súlyosan megsérült, helyreállítását 1920-1937 között végezték.
A templom északi oldalához csatlakozó, ma is ép, egyemeletes kolostort 1701 és 1727 között építették. A templom főbejárata melletti, díszes kolostorkapun jutunk be déli traktusába, ahol az emeleten, eredeti helyén, a felbecsülhetetlen értékű Ferences Könyvtárban 16 000 kötetes ősnyomtatványokban gazdag anyag található.
A könyvtár előterében a ferences rend életét bemutató állandó kiállítás tekinthető meg.
A Ferences templom mellett a Barátok tere déli oldalán 1978-ban épült Mátra Művelődési Központ előterének hatalmas 52 m2-es festett üvegablaka külön figyelmet érdemel. A lángoló színekkel megfestett üvegfelületen Gyöngyös és a Mátra életének, történelmének motívumai jelennek meg.
A közeli Arany János utcában áll az 1792 és 1844 között épült, egyszerű, klasszicista homlokzatú Református templom és paplak, ahol a Református Egyházközösség gyűjteményét és gazdag levéltárát őrzik.
Innen a Köztársaság téri, új piacon átsétálva hamarosan a Bugát Pál tér kicsiny parkjában pihenhetünk meg, ahol sétánk véget ért.
0 Response to "Gyöngyös"
Megjegyzés küldése